Településünk története

Településünk és környéke az itt talált leletek szerint már a római korban is lakott hely volt, melyet a határban található XIII. századi templomrom is alátámaszt. A legkorábbi írásos bizonyíték 1490-ből származik, mint Corvin János  birtoka. 1546-ben említették, az első török összeírásban. A török megszállást sikerült átvészelnünk, lakosságunk teljes egészében református keresztény maradt. Lakóink száma az utóbbi 200 évben alig változott.

Az 1400 lakosú Tök község Budapesttől 30 km-re, a Zsámbéki-medence peremén fekszik. Az idelátogatót főleg a dimbes-dombos pannontáj szépsége ragadja meg. A 324 m magas Nyakas-hegy, a Gerecse keleti nyúlványa uralja a vidéket. Tetejéről jól látható az egész medence, s a távolban kéklő Budai-hegység.

Tök település szőlő- és borkultúrája évszázadok óta híres. A szőlőhegy öreg pincéi és pincesora érdekes látnivaló ma is. A keleti és délkeleti lejtőket szőlők, gyümölcsösök borítják. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozó töki szőlők kiváló minőségű termést hoznak.

Ha a Völgyúton, az Aligváromban sétál az ember, megcsodálhatja a 100-200 éves présházakat, a hagyományoknak megfelelően felújított pincéket, és megízlelheti a gazdák borait. A présházak ajtaját hajdan keményfából készítették, zárait préselt és kalapált kovácsolt munkák díszítették. Szögletes vagy félköríves kőkeretes ajtó és két kis ablak nyílik az útra az épületekből. Tökön találjuk a környék legtöbb és legváltozatosabb régi népi lakóházát és kerítését.

A falu közepén található református templom középkori elődjének többszöri bővítése után a XVIII. században kapta meg mai, barokk formáját, mely műemléki védelmet élvez. Szintén műemléki védelem alá esik a Kútvölgy földszintes házai fölé emelked, példásan restaurált egyemeletes egykori vendégfogadó, a Plettler-ház.

A temetőben népművészeti értéket képviselő, tulipán és rozetta díszítésű, két évszázados sírköveket találunk.

A Nyakas-hegy mészkőfennsíkja, a Töki Nyakas-tető helyi védettségű természetvédelmi terület. Dolomit-sziklagyepek, karsztbokorerdő-foltok gazdagítják a hegy növény- és állatvilágát. A Nyakas jól faragható termésköve keresett építőanyag volt. Nemcsak a környékbeli falvak házainak zöme, hanem a Parlament és a debreceni Nagytemplom kőfaragványainak egy része is ebből a mészkőből készült.

A dombvonulat gerincén a sárga turistajelzés ősi tölgyesen, telepített fenyvesen és réteken vezeti át a kirándulót. Csapadékos időben rengeteg gombát lehet találni errefelé: csiperke fajokat, őzlábgombát, vargányaféléket, lila pereszkét. A virágok közül igen gyakori tavasszal a májusi hérics, ősszel az őszi kikerics. A hegyoldal jellegzetes növénye a kék virágú hegyi len. A sziklákon kövirózsa és apró nőszirom díszlik. Télen sok madárfajnak nyújt menedéket és táplálékot a sokféle bogyós termésű növény. Gyönyörű téli látvány a vadrózsabokron ülő vöröses begyű hím süvöltő. A boróka ágai között téli vendégként fenyőrigó is felbukkanhat.